Mit várnak a székelyek az autonómiáért tartott népszavazástól? Ebben a tekintetben, úgy tűnik, maguk a székelyek is megoszlanak: egyesek csupán a régi dicsőségre vágynak, mίg mások csak abban az esetben akarnak autonómiát, ha az jólétüket szolgálná.

Közel ezer önkéntes járta be a három, zömében magyar lakosságú megyét, miközben szavazatokat próbáltak gyűjteni a következő kérdést illetően: « Mint .... település lakosa, akarja-e Ön Székelyföld autonómiáját és azt, hogy ez a település Székelyföld része legyen?» A feleletek lehetséges vátozatai: « Igen » vagy « Nem ». Az akciót a Székely Nemzeti Tanács szervezte, egy, kifejezetten a székelyek területi autonómiájára vonatkozó tárgyalások kezdeményezése céljából alakult nem kormánypárti szervezet és egymiliárd lejbe került, amit adományokból gyűjtöttek össze. A népszavazás tavaly decemberben kezdődött el és ez év március végén fog befejeződni. A szervezet alelnökének, Ferenc Csabának becslése szerint, szavazati jogukkal élő állampolgárok száma hozzávetőlegesen 150-200 ezer lesz, azaz Székelyföld magyar lakosságának körülbelül 30-40%-a. "A referendum célja tudatosίtani a székelységben az autonómia szükségességét. Közösségi szinten, jó tárgyalási lehetőséget jelent, mondja a SZNT-vezér. Nem voltak jelentős összetűzések. A románok nagy része becsapta az ajtót a mozgóurnákkal jelentkező csapat előtt. A leghangosabb esemény Sepsiszentgyörgyön következett be, ahol egy tömbház lakói kiálltak mindannyian a ház elé és ezt énekelték: "Mi románok vagyunk!".

Hajszálom függő autonómia

A Székelyföldön, ahol még autótülkölést is ritkán hallani, „manele"-t pedig sohasem, az autonómia az egyszerű emberek körében sem a feltétlen egyetértés eredménye, hát még ami a magyar politikai elit véleményét illeti. Az 52 éves Kelemen Árpádot, akinek tίz hektárnyi földtulajdona van Cófalva (Tufalau) községben és alkalomadtán taxisofőrként dolgozik Sepsiszentgyörgyön, azonban, mindenkelőtt, más az ami foglakoztatja. „Mit fog ő majd tenni azzal a 30 disznóval, mikor az új állat-egészségügyi normák szerint csak a feldolgozónál értékesίtheti őket, aztán meg, hogy termeljen-e még búzát, amit ugyanolyan semmi árért fog eladni, vagy vessen a földbe másféle magot, de mit?". Nagy Barna, a parajdi sóbánya főmérnöke számára a térség fejlődésének semmi köze az etnikai autonómiához: "Az európai pénzalapok, a sikeres projektek száma és ezek ésszerű kezelése, itt rejlik a titok nyitja!"

Az autonómia egyik hίve a 39 éves, oklándi (Hargita megye) Barta Csaba. A volt autóbusz-sofőrnek mára saját személy-szállίtó cége van – Barót és Budapest között közlekedik – és az övé az egyetlen falusi túrista-panzió a hét községnyi területen. "Vajon miért kell két-három napot sorbanállással töltenem Bukarestben a buszok csillagok szerinti besorolásával. Nem lehetne ezt megoldani Udvarhelyen is?"

A gondolkodásmódok eme kavalkádjából, amely inkább a szίvekben, mintsem a matematikai pontosságú tettek mezején fogant meg, számunkra egy vezérfonal válik világossá, az a valóság, melyet csak bizonyos tanfolyamok alkalmával mondanak ki olykor: a ’89 decembere utáni kormányok késleltették a régiók fejlesztésének elvén alapuló decentralizációt. Ez a késlekedés az oka annak, hogy a székelyek etnikai természetű kérése, a többség számára kaparni való forró gesztenyének tűnik, egyes kisebbségiek pedig megerősődtek ezáltal abban a hitben, hogy az etnikai autonómia az egyetlen lehetséges megoldás a terület fejlesztésére vonatkozóan.

Az autonómia két vállfaja

Az RMDSZ meglátása szerint, az autonómia feltételezi a régiók korszerűsίtésének elsőbbségét, ίgy a Székelyföldét is, amely enélkül méginkább elmaradottá válik. Az RMDSZ a régiók fejlődésére előirányzott strukturális pénzalapokra támaszkodva dolgozta ki koncepcióját és azt szeretné, ha ezen régiók egyike Románia nemzeti területfejlesztési koncepciójába ágyazódva ugyan, de a Székelyföld hagyományos határain belül húzódna. Az RMDSZ stratégiájának második összetevője az úgynevezettt kulturális autonómia.

Egy második hozzáállás a SZNT sajátja, ami miatt tulajdonképpen a népszavazást is szervezték. A SZNT etnikai kritériumokra támaszkodó autonómiát akar, ezért hίvta a székelyeket az urnákhoz. Kolumbán Gábor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem politológus tanárának véleménye szerint, a SZNT által javasolt modell túlhaladott: "Ha visszatekintink az eltelt tίz évre, látni fogjuk, hogy nem születtek regionális projektek. A fejlődő régiók nem rendelkeznek társadalmi kohézióval. Csupán pénzről és álláspontokról van szó, miközben városok és megyék versengenek a projektekért. A SZNT által javasolt modell nem felel meg a mai társadalmi törekvéseknek, elsősorban a globalizációs és informális társadalmi irányzatoknak. Másfelől, az RMDSZ felfogása túlontúl megkerüli az etnikai problémát. A fő gond itt az, hogy csapdába kerültek: a választóknak szánt diskurzus etnicizáló, de a regionális fejlődéshez kapcsolódó európai szónoklat nem épül ugyanerre a tartópillér-elemre".

A székelyek – mint szabadparasztok

A tárgyalások központjában a szakrális múlt, az egykori Székelyföld utáni nosztalgia áll. Ez a múlt egyfajta szabadságot jelentett, a székelyek nem fizettek adót a császárnak, ők védték a határokat és kiváltságos jogoknak örvendtek, éppen úgy, mint a moldvai szabadparasztok (razesi). Erre a nosztalgikus szakralitásra épül az egész székelyföldi autonómia-diszkurzus. A jelen, különösen faluhelyen, éppen úgy néz ki, mint az ország bármelyik más részén: emberek, akik eladják tulajdonukban lévő csekély erdőrészüket, hogy cserében helyet kapjanak reggelente a kocsmában, községek, ahonnan eltűntek a külföldre menekült fiatalok. A városok éppen úgy őrzik a poros kirakatokat, mint ‚89 előtt – Kézdivásárhelyen, Gyergyószentmiklóson lerobbant épületek – csak a legnagyobb városokban – Csίkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely – zajlik az élet, főleg ami a jelen két leglátványosabb gazdasági hajtómotorját illeti: a kocsmában és a bankokban.

Nem létezik az etnikai autonómia működési kereteit bemutató pontos leίrás. Gagyi József ugyancsak a Sapientia antropológusa szkeptikus az autonómia előnyeit illetően: "Azt hiszem, rosszabb lenne, mint most, mert nem tudom elképzelni, hogyan tudnának együttműködni egy autonómia kerein belül az üzletemberek vagy a helyi politikusok. Hallottak arról, hogy létezne a Székelyföldön civil társadalom, tudnak-e valamit ezek közösségi tevékenységéről?".

Az autonómia-pártiak érvei

A székelyek általában három elvet hoznak föl. Elsősorban egy gazdasági, a Székelyföld természeti kincseihez kapcsolodó érvet, azt, hogy a román állam rendelkezik velük és kitermelésük nem regionáli, hanem központi szinten történik: bányák, ásványvizek, erdők. A székelyek véleménye az, hogy az a természetes, ha a ezeket a térség lakosai használják fel és azt hiszik, hogy a regionalizáció megteremti számukra azt a lehetőséget, hogy az erőforrások kitermeléséből származó pénzt hasznosabban fektessék be.

Az autonómia-pártiak második érve az, hogy egy pénzügyi föderalizáció több pénzt hozna a helyi közigazgatásnak, a jelenlegi helyzettel ellentétben, amikor, mint gondolják, túl sok pénz kerül Bukarestbe. Ha autonómia lenne, több adót fizetnének, mert a székelyek adófizető képessége nagyobb lenne, mint jelenleg, amikor túlontúl magas az adócsalás és a fekete, illetve szürke piac által okozott veszteségek aránya. Egy másik érv a költségekre vonatkozik: ha a helyi szolgáltatásokat a helyi kötségvetésből finanszίroznák, akkor a helyi közösségek sokkal nagyobb gondot fordίtanának arra, hogyan költik el a pénzt ezekre a szolgáltatásokra (oktatás, egészségügy stb.), ugyanakkor az illetékesek jobban odafigyelnének a veszteségekre és mindez a szolgáltatások hatékonyságát segίtené elő.

Az erőforrások elvándorlásának mίtosza

A Román Akadémiai Társaság tavaly nyáron végzett egyik tanulmánya kimutatta, hogy a székelységben, ami az egy főre eső saját jövedelemi rangsorolást illeti, ez az országos értékek alatt maradt és, hogy ez a régió a központtól az újraelosztás során többet kap, mint amennyit fizet. "Ha Maros megyét nem számίtjuk, a helyi költsévetési bevételekre vonatkozóan, a két megye nem sokkal haladja meg a moldvai középértékeket. Minthogy a helyi hatóságok ezen saját jövedelmei magukba foglalják a telkek és épületek adóit, a közlekedési eszközökért fizetett adót, valamint az illető körzetben dolgozó állampolgárok állóalap-járulékát, ezek tudják a legmegfelelőbb mértékben kifejezni egy régió valódi gazdasági kapacitását. Ezeknek a jövedelmeknek a hiányában a helyi hatóságok vagy nem tudják finanszίrozni a helyi szolgáltatásokat, vagy a nemzeti költségvetés speciális juttatásaitól függnek, vagyis csak részleges autonómiával rendelkeznek. A személyi jövedelemadó hányadát a Pénzügyminisztérium, 1999-től, a pénzügyi egyensúly helyrebillentésére használja: egy törvény által előίrt megfogalmazás szerint azoknak a megyéknek és településeknek, ahol az egy főre eső adó aránya kisebb, automatikusan nagyobb összegeket utalnak át a központból. A Székelyföld nagymértékben függ ezektől az újraelosztó átutalásoktól, éppen úgy, mint az ország majdnem minden megyéje, kivéve az ábrán bemutatott első hét megye és Bukarest municίpium. A leginkább függő helyzetben lévő megye Hargita megye, ahol a lakosok egyéni jövedelme 58 euro/lakos, mίg az összjövedelem 181 euro lakosonként. Eszerint Hargita megye, Vrancea, Suveava, Botosani, Salaj, Tulcea megyékkel egyetemben, a leginkább támogatott megyék közé tartozik. Amint Sorin Ionita kutató tanulmányából kitűnik: "Ezek szerint, az erőforrások „elvándorlása" innen más területek fele, tulajdonképpen nem más, mint regionalizáló politikai mίtosz".

„Autonómia nélkül a szászok sorsára jutnánk!"

Fodor Imre, a SZNT elnöke és Marosvásárhely volt polgármestere meg van győződve róla, hogy autonómia nélkül az erdélyi magyarok a szászok sorsára jutnának. "Az erdélyi magyar lakosság évente körülbelül 30 ezer lakossal lesz kevesebb. Napona megéltük a szászok elvándorlását. Az erdélyi magyarság száma évről évre csökken. Egyre többen mennek el és egyre többeket visznek magukkal. Ezt a folyamatot nem lehet megállίtani, csak olyan autonómia-formákkal, amelyek seίtenek abban, hogy identitásunkat megőrizzük".

Nem tudjuk, hogyan működne egy autonómia a Székelyföldön, mert még nem létezett ilyen, pontosίt Smaranda Enache, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga társelnöke, de ha Európa más autonómia-modelljeit vesszük alapul, akkor előrevetίthetjük azokat az erőket, melyek ilyen módon felszabadulnak. "Bármilyen visszataszίtó a nagyközönség számára a Dél-Tirollal vont párhuzam, ez létezik. Onnan is tömegesen vándoroltak ki a németajkúak, ott is volt bevándorlás, alacsony életszίnvonal, szegénység és a Rómától való függőségi helyzet, mindaddig, mίg meg nem jelent az az autonómia-forma, amely nem csak azon németajkú csoport számára volt előnyös, amelyik az autonómiát kérte, hanem egy nagyon kis számú közösség, a ladin, valamint az ott élő olaszok számára is. Ami szerintem valóban fontos az az, hogy a döntés joga Rómából Bolzano-ba helyződött át".

Ökrök elé a szekeret

Kolumbán tanár úr véleménye az, hogy a Székelyföldet regionális fejlődési struktúra keretein belül kell felépίteni, de nem etnikai kritériumok alapján. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a Székelyföld újkor előtti felépίtmény, vagyis jóval a nemzetállamok megjelenése előtti, a térség már rendelkezik egy bizonyos magától értetődő autonómiával és mint önálló épίtmény létezik. A politológus kifejti, hogy a románok nélkül ennek az autonómiának nincsenek esélyei a győzelemre. Milyen alapjai lehetnek azonban egy ilyen meglátásnak? "Mindig is ez volt a véleményem, de nézetem nem járt sikerrel, úgy hogy 2000-ben kiléptem a politikai életből. Láttam, hogy nincsenek támogatóim, rájöttem, hogy a két uralkodó, egymással ellentétes álláspont, olyannyira sok energiát és emberi erőforrást felemészt, hogy nem marad hely az általam javasolt alternatίvának". Az autonómia-pártiak azt tartják, hogy egy önálló, autonóm terület arra kényszerίtené az embereket, hogy együttműködjenek. Kolumbán azt hisz, hogy ezt a folyamatot meg kellene fordίtani: előbb az embereknek kellene együtműködniök és csak azután épίthetnének ki egy közös regionális projektet. Ilymódon olyan felsőbb struktúra felépίtése válna szükségessé, amely új intézményeket, új helyzeteket és új érdekeket teremtene, a hozzájuk tartozó potenciális konfliktusokkal együtt. "Szükséges a szerves fejlődés. A székelyek jól kezelik problémáikat, kapcsolatban vannak a román gazdasággal, politikával és a magyarországi politikai élettel, vagyis „feltalálják magukat", mint azt a románok mondanák. Azonban ha erre a helyzetre ráerőltetünk egy autonómiát, egy új intézményrendszert, ez újrarendezheti a székely társadalmat és megakadályozza a társadalmi szinten már létező autonómiák kibontakoztatását".

"Az autonómia nem fog helyettünk dolgozni"

Kurkó János, szállodatulajdonos és üzlethálózattulajdonos a Székelyföldön és az a véleménye, hogy az autonómia előnyei első sorban érzelmi természtűek, identitásbeli kényelemből fakadnak és csak azután gazdasági vonatkozásúak. Kurkó is azt gondolja, hogy az autonómia, a székelyek energiáinak felszabadίtása által növelné a térség gazdasági fejlődését. "Ez nem jelenti azt, hogy az autonómia helyettünk fog gondolkozni, dolgozni, vagy, hogy kitisztίtja helyettünk az Olt medrét, illetve tüzet gyújt a parlagon heverő mezőkön, mint ahogy azt most nem teszik sem a székelyek, sem a Székelyföldön kίvül élők. Vagyis az autonómia nem ernyő, amely elfedi hibáinkat, nem lehet más, mint maximum egy horog, egy eszköz, de nem a tökéletes és mindenre elegendő megoldás. És mégis, létezik a székelyek körében valami ami csak az övék, egyféle szolidaritás, melyet az árvίzek alkalmával tanúsίtottak. Akkor úgy segίtették egymást, hogy csupán néhány héttel a vizek visszahúzódása után, Basescu államelnök megjegyezhette: az utak, kapuk, istállók mind meg voltak javίtva anélkül, hogy az emberek valahonnan messziről segίtséget vártak volna valakitől.

Gáncsok az etnikumon túl

Az egyik leggyakrabban felhozott érv az autonómia-pártiak részéről az, hogy az utak siralmas állapotban vannak. Úgy tűnik, a dolgok itt-ott változnak. A tavaly megjavίtották a Marosvásárhely és Székelyudvarhely közötti útszakaszt, ami a 28 éves Roth A. Robert, egy székelyudvarhelyi turisztikai cég vezetőjének üzletét is fellendίtette: " 2006-ig nagyon rosszak voltak az utcák. Nem tudom, miért kellett ennyit várni, hiszen csupán két hónap alatt megjavίtották egy részét az utaknak és nyereségem az üzleten megduplázódott. Az autonómia egész Romániára nézve fejlődést jelent, mindenik régió ki tudná használni saját egzotikumát, furcsaságait, mivel ezeket csak az ott élők ismerik igazán. Nincsenek géppuskáink, nem is fogunk útlevelet kérni a Székelyföldre látogató románoktól, ezeket a gondolatokat a televίzión keresztül súlykolják belénk. Erre vonatkozóan a leghelytálóbb bizonyίték az a kiváló együttműködés, ami a székelyföldi és az ország más részein tevékenykedő cégek között tapasztalható". Autonómiával, vagy anélkül, a térségben, az EU-hoz való csatlakozással egyidőben valóságos beruházási megújulás tapasztalható, mondja Roth: "a múlt év végétől 30 brit cég érkezett Udvarhelyre és mindenekelőtt az ingatlanokra koncentrálnak".

Szatmáry Zsolt, egy egész Maros megyében tevékenykedő tetőket épίtő cég tulajdonosa úgy hiszi, hogy nem az autonómia hiánya gátolja Székelyföld fejlődését, hanem, elsősorban, egy fajta, az üzleti életben tanusίtott magatartás. "A kommunizmus alatt elsajátίtott gáncsok jelen vannak mind a székelyeknél, mind a románoknál: komolytalanság, a tartozásokat elnapoló magatartás vagy a „tessék-lássék" álláspont. Ezeket a hibákat nem oldja meg az autonómia!".

Fölösleges és hiábavaló diszkrimináció Hogyan tudná a román állam a székely közösség lojalitását növelni? Beszélgetőpartnereink közül néhányan tökéletesen elkerülhető helyzetekről beszélnek, amikor ők, magyarok hiábavalóan és teljesen fölöslegesen megkülönböztetetteknek érzik magukat.

Kurkó János egy látszólag lényegtelen példával hozakodik elő: "Mondja, miféle nagy megerőltetés lenne, ha minden évben az államelnök, Új Évi beszédében a román La Multi Ani! után egy magyar Boldog Új Évet Kίvánok!-al köszöntene. Nem nagy dolog, de bátorság kell hozzá".

Fodor Imre, a SZNT elnöke az iskolák számáról és Maros megye Közigazgatási Bizottságának összetételéről beszél: "Marosvásárhelyen 13 általánios iskola működik. Az egyiknek Friedrich Schiller a neve, a másiknak Európa, a többi román személyiségek nevét viseli. Annak ellenére, hogy a város lakosságának fele magyar. Másik példa: 1996-2000 között Maros megye Közigazgatási Bizottságának 27 tagja volt, kettő hivatalból, a többit pedig szakmai versenyek alapján nevezték ki. Csak én voltam magyar. A többi 26 román volt. Önnek ez természetesnek tűnik? Én nem mondom, hogy mi okosabbak lennénk a románoknál, de azt hiszi, az erdélyi magyarok 27-szer butábbak, mint a románok? Fodor Imre, a SZNT elnöke.

Mi a Székely Nemzeti Tanács "A 2003-ban lezajlott RMDSZ kongresszus után az úgynevezett keresztény radikális frakció gyakorlatilag kimaradt a Unióból. Igy alakult meg a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Civil Unió-tól különböző civil szervezet, amelyik az RMDSZ alternatίvájaként működő politikai alakulatként kίvánt működni. Mi egyetlen céllal alkultunk meg, azzal, hogy Székelyföldnek autonómiát kérjünk. Célul tűztük ki, hogy demokratikus és törvényes módszerekkel kérjünk autonómiát, mert bárhol Európában csak ott volt sikeres ez a fajta követelés, ahol a közvélemény világosan látta mindazt, amit kértek", mondja Fodor Imre a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Marosvásárhely volt polgármestere.